|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 37 találat | lapozás: 1-30 | 31-37 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Veress Dániel 1993. augusztus 31.Pusztai János író emlékeztetett: 1991. máj. 20-án Berevoiesti község mellett újságírók hatalmas mennyiségű kidobált, elföldelt Securitate-iratra bukkantak. Ezeket a szekus anyagokat titokban el akarták tüntetni. A dossziélból előkerült egy magyar neveket tartalmazó lista is. Domokos Géza, Király Károly, Cs. Gyimesi Éva, Tőkés László, Török László újságíró, Veress Dániel író, Nagy Béla színházi titkár, Tőrös Gábor szobrászművész, Újvári Ferenc ügyvéd, Jakab Gábor római katolikus pap, Bencze Gyula kelmefestő, Bartha Levente lakatos és Kecseti Imre körorvos társaságában az ő neve is szerepelt ezen a listán. Pusztai János megdöbbent, amikor olvasta Nagy Béla kétrészes fejtegetését /Volt egyszer egy Berevoiesti, Romániai Magyar Szó, júl. 28., 29./, abból ugyanis kiderült, hogy a felsorolt emberekkel a román titkosrendőrség 1990 januárjában akart leszámolni. Pusztai Jánosnál először 1965. decemberében tartott házkutatást a szeku. Azután rendszeresen előfordult, hogy kihallgatták, fenyegették. Ez így ment egészen 1989 végéig. Pusztai János úgy érzi, hogy a magyarság fenyegetettsége nem szűnt meg. /Pusztai János: A gödör fenekén. = Világszövetség (Budapest), aug. 31./1997. május 24.Máj. 24-én ünnepélyesen felavatták Zágonban az újjászületett, műemlékvédők keze nyomán újjáépült kastélyt, a Mikes-Szentkereszty udvarházat. A Székely Nemzeti Múzeum patronálásával helyére kerül a Mikes Kelemen, Csutak Vilmos és Kiss Manyi emlékkiállítások anyaga, a róluk elnevezett emlékszobákba. Beszédet mondott Csoma József, a község polgármestere, Kelemen Hunor államtitkár, Orbán Árpád, a megyei önkormányzat elnöke és Domokos Géza, a Mikes Alapítvány elnöke, majd ünnepélyesen leleplezték a Mikes Kelemen mellszobrot, Bocskai Vince szobrászművész alkotását. A szoboravatáson beszédet mondott Veress Dániel irodalomtörténész, Sylvester Lajos, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnöke és Farkas Árpád költő. Felavatták Hopp Lajos, a neves Mikes-kutató emlék-kopjafáját, beszédet mondott Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Szörényi László irodalomtörténész és Kiss Jenő, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója. Ugyanezen a napon felavatták a Mikes Kelemen, Csutak Vilmos és Kiss Manyi-emlékszobákat. A vendégeket Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója köszöntötte. Az új művelődési otthonban tartott előadással záródott az ünnepség. Fellépett a zágoni dalárda, a zágoni hagyományőrző csoport, a zágoni fúvószenekar, végül a Háromszék Népi Együttes. Este a baróti Kájoni Consort adott hangversenyt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27., meghívó alapján/1998. október 17.Megjelent Veress Dániel Vékára tett mécses. Esszék a XVI-XVIII. századi erdélyi magyar kortörténetek és emlékírások köréből /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1998/ című "egyszemélyes szellemi műhelyének" magányában született könyve. /Kozma Mária: Pallas-Akadémia sarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./1999. november 30.Nov. 27-én Székelyudvarhelyen díjat osztott az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány. A kisregénypályázatra 103 pályamunka érkezett. A zsűri az első díjat megosztotta, így tehát a két első díjas: Penckófer János (Beregszász, Kárpátalja) és Zsidó Ferenc (Székelyudvarhely). Második díjat nem osztottak, s a harmadik ugyancsak megosztott - a sepsiszentgyörgyi Balogh László kapta, illetve a Máramaros jeligét választó szerző. A díjátadás után Gálfalvi Zsolt, az A Hét főszerkesztője köszöntötte 70 éves vagy annál idősebb erdélyi magyar írókat: a 90. évét betöltő Anavi Ádám /Temesvár/ költőt, színműírót, a 80 éve Nagy Ilona /Nagyszalonta/ prózaírót, a 75 esztendős Papp Ferenc /Marosvásárhely/ prózaírót és Nagy Pál /Marosvásárhely/ irodalomtörténészt, a 70 éves Kányádi Sándor /Kolozsvár/ költőt és Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy/ írót. /Megosztott díjak Székelyudvarhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30., Kiosztották a kisregény-pályázat díjait. = Népe (Csíkszereda), nov. 29./2000. május 27.A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó az 1997-es könyvhét óta általa megjelentetett 30 új könyvvel /többek között az Erdély hegyei, Barangolás a Székelyföldön és a Műterem sorozatok darabjaival)/vesz részt a június 1-5. között lezajló budapesti Ünnepi Könyvhéten. A könyvcímek között szerepel például: Vámszer Géza - Csík vármegye településtörténete, Fodor Sándor - Ki ez a ... majdnem? Kisgyörgy Zoltán - Kovászna megye, Veress Dániel - Férfibú és történeti gyász (Glosszák Wesselényi Miklós életéhez, művéhez, eszmevilágához), Antal Imre - Élő történelem, Daczó Árpád (Páter Lukács) - Csíksomlyó titka (Mária-tisztelet a néphagyományban). /A Pallas-Akadémia az Ünnepi Könyvhéten. Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./2000. június 3.Veress Dániel író, művelődéstörténész, az erdélyi emlékirodalom legkitűnőbb ismerője. Ezt mutatta Vékára tett mécses. Esszék a XVI-XVIII. századi erdélyi magyar kortörténetek és emlékírások köréből /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1998/ című könyve. Legújabb könyve a Férfibú és történeti gyász. Glosszák Wesselényi Miklós életéhez, művéhez, eszmevilágához /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2000/. A szerző több évtizede foglalkozik Wesselényi Miklós munkásságával. Veress Dániel könyvében arra figyelmeztetett, hogy nemcsak múltunk meghamisítása, hanem a nemzeti amnézia ellen is szüntelenül védekeznünk kell. /Kozma Mária: Pallas-Akadémia sarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./2000. december 30.A nemrég megjelent esszékötet /Penna Historiae, Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2000/ tíz kiváló romániai magyar szerzőt vonultat fel, akik arra kíséreltek meg válaszolni: Ment-e elébb az erdélyi világ és a hazai sorskerék? Néhai Székely János író a kérdésben már "nemzeti botrányt″ vélt észlelni, mert szerinte a nacionalizmus ott kezdődik, ahol az etnikum-központú felfogás. Vagy fordítva. A szerző kifejtette, hogy Romániában rengeteg a csalás, az átlátszó politikai trükk, mert visszaélnek a nemzettudattal. Lászlóffy Aladár esszéje szerint a történelem kezdete óta az országalapítás és -építés technológiája változatlan: nem a méltányosságra, hanem az erőre és az erőszakra épül. A nemrég elhunyt marxista filozófus, Gáll Ernő professzor szerint abban van a közép-kelet-európai, sorstragédia lényege, hogy e régió eltűnt az európai nagyhatalmak által megrajzolt kontinens-térképről, azaz elrabolták közös identitásunkat. Szilágyi Júlia az írástudók felelősségéről szólt, valamint az ettől elválaszthatatlan küldetéstudatról. Lászlóffy Csaba író, Kovács Ferenc kritikus, esszéíró, Veress Dániel és Sebestyén Mihály írt a kötetbe. /Kisgyörgy Réka: A történelem írótolla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./2001. április 12.A 2001. esztendő a XX. századi egyetemes magyar szellemi élet és irodalom egyik legnagyobb alakjának, Németh Lászlónak születési centenáriuma. A jeles eseményt az író nevét viselő társaság rendezvényekkel köszönti. Németh László s Erdély sokoldalú, több évtizedes kapcsolatát mutatja be az író és Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy/ több évtizedes /1959-197/ levélváltása, melynek kiadását tervezi a Pallas-Akadémia Kiadó /Csíkszereda/ a Bibliotheca Transsylvanica sorozatában. Veress Dániel tervezte, hogy kismonográfiát ír Németh László munkásságáról, felajánlva munkáját az Arcok és vallomások sorozatnak. Ekkor, 1969-ben, Németh László egy terjedelmes levelében felvázolta életcélját, melyet A minőség forradalma című munkájában fejtett ki: a minőség igényét akarta "értelmiségünkön át népünk közkincsévé tenni." Illés Endre, a Szépirodalmi Kiadó igazgatója azzal hárította el Veress Dániel jelentkezését, hogy a magyar irodalom örök szégyene lenne, ha az anyaországban nem találnának senkit, aki megrajzolná Németh László pályaképét. A művet végül Vekerdi László írta meg /Németh László alkotásai és vallomásai tükrében /Budapest, 1970./ /Száz éve született Németh László. Veress Dániel: Erdélyi levelek. = A Hét (Bukarest), ápr. 12./ Vekerdi László pozitív pályaképet rajzolt, ezért a kommunista kultúrpolitika annak idején kirohant ellene. Tamás Gáspár Miklós Az éleslátó vak. Száz éve született Németh László /Népszabadság, ápr. 14./ címmel a tőle megszokott durva hangon elutasította az író életművét.2001. szeptember 17.Napvilágot látott Veress Dániel "Benned róvom erdélyi adómat". Németh László és Veress Dániel levélváltása 1959-1975. /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001/ című kötet. Kordokumentum ez a levélváltás, annál is inkább, mert Erdélyből Veress Dániel volt az egyetlen olyan író, akivel Németh László - 1959-ben történt megismerkedésük óta - folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Veress Dániel két kisesszében is megemlékezik a személyes találkozásokról és Németh László erdélyi útjáról, amelyen Marosvásárhelytől Korondig, Sepsiszentgyörgyig és Váradig ő is elkísérte. /Veress Dániel: "Benned róvom erdélyi adómat". Németh László és Veress Dániel levélváltása 1959-1975. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 17./2001. szeptember 17.Szept. 17-én Csíkszeredán bemutatják a Pallas-Akadémia Kiadó /Csíkszereda/ gondozásában megjelent köteteket: Kozma Mária: Csillala mester; Benedek Elek: Selyemrét; Veress Dániel: "Benned róvom erdélyi adómat" - Németh László és Veress Dániel levélváltása 1959-1975; Rab János: Népi növényismeret a Gyergyói-medencében; dr. Veress Albert: Komisz kamasz - Serdülőkről serdülőknek, de nem csak... /Könyvbemutató a Kriterion Házban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 17./2002. április 2.Elhunyt Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1. - Sepsiszentgyörgy, 2002. márc. 29./ /esszé- és drámaíró, követte pár évvel ezelőtt tragikusan eltávozott fiát, Veress Gerzson költőt. Veress Dániel a kolozsvári egyetemi éveket leszámítva mindvégig szülővárosa értelmiségi rétegének egyik meghatározó, aktív személyisége. Elismert Mikes-kutató - neki köszönhető az első román Mikes kötet értő válogatása és jegyzetanyaga, a felvilágosodás kora erdélyi műveltségének kitűnő ismerője. Ötvenedik születésnapján írta róla Lászlóffy Aladár: "Veress Dániel neve és munkássága nem regionális értelemben, de elszakíthatatlan szülőföldje mai arculatától. Köszönthetjük benne is, ahogy megvalósítja kis Európáját odahaza, és a nagyvilág impulzusaiból is a magunkét igyekszik gyűjteni..." /(Cseke Gábor): In memoriam Veress Dániel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./2002. április 13.A nemrég elhunyt Veress Dániel irodalomtörténészre, Németh László egykori levelező partnerére emlékezett Nagy Pál. 1959 és 1974 között Németh László, a magyar szellemi élet egyik legkiemelkedőbb egyénisége egy erdélyi kisvárosba, egy lelkes irodalmár fiatalembernek írta vallomásos leveleit zaklatott életének eseményeiről. Veress Dániel munkái maradandóak: esszéi, tanulmányai, színpadi művei, a monográfiák Erdély múltjának nagyjairól, Mikes Kelemenről, Wesselényi Miklósról, Kemény Zsigmondról. Veress Dániel Sepsiszentgyörgyön élt mindvégig, a székely kisvárosban megteremtette a maga sokablakos szellemi őrhelyét. /Nagy Pál: Baráti búcsú Veress Dánieltől. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./2003. december 13.Magyarságunk élő lelkiismerete, egyik legszorgalmasabb és legtermékenyebb írónk, jellemezte Beke Györgyöt Bölöni Domokos, aki Erdély magyarságának ébresztője, prédikátora, anyanyelvi kultúránk propagátora. Beke György intézmény volt, és tán ma is az. Barangolások Erdélyben címmel jelennek meg szociográfiai sorozatának darabjai, az ötödik kötetet - címe: Déva vára alatt - két másik könyvével együtt (Advent a kaszárnyában, Makacs realizmus) novemberben mutatták be Magyarországon. A Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék /Közdok, Budapest, 2003/ két kötetbe gyűjtött írásai között van 1946-os keltezésűt (az Új Székely Népben megjelent interjúban Szabédi Lászlóval), hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írottak és természetesen az 1990-2002 között keletkezett termés legjava is itt sorakozik.Olyan alkotókról ír, mint Veres Péter, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron, Nyirő József, Molter Károly, Mikó Imre, Féja Géza, Ilia Mihály, Horváth Imre, Sütő András, Czine Mihály, Veress Dániel, Kibédi Varga Áron, Sombori Sándor, Pomogáts Béla, Páll Árpád, Holló Ernő, Viljo Tervolen finn vendégprofesszor, Tamás Menyhért, Lakatos Demeter csángó költő stb. Hiteles a beszéde, mert nyílt, egyenes, őszinte, érthető. Népét, nemzetét híven szolgálja. /Bölöni Domokos: Egy társadalmi gyalogló hajtóereje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./2004. március 26.A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/2005. augusztus 6.Veress Dániel /1929-2002/ késleltetett indulása után világirodalmi tárgyú esszékkel indulva, a peregrinusok igazságát vallotta – használni akart, tudását a közösség vélt vagy valós érdekében mozgósítani –, nagyon hamar visszatért örök témájához: Erdélyhez, ide kapcsolódnak drámái Mikesről, a véres farsangról, Kemény Zsigmondról, Wesselényiről, esszéi az erdélyi emlékirat-irodalomról, Wesselényiről, Németh Lászlóról, Mikes Kelemenről, Kemény Zsigmondról, akinek borongó kedélye szinte átsüt Veress Dániel mondatain, hiszen ő is szerette a setétet és a szélzúgást!… Nemhiába volt Veress Dániel íróként és irodalomtörténészként is Erdély egyik legjobb ismerője, tudta folytatni Benkő Samu példás megfogalmazását a helyzetről, a bajvívó értelemről. /Bogdán László: Veress Dánielről pontosan, pontatlanul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./2005. október 29.,,Könyvek között talált otthonra életed, de végül is a játékban leltél igazi szellemi örömet, s krónikása lettél a színpadi játéknak, amely életre kelti az írott szót a rivaldafényben.” – búcsúztatta Horváth Andor Kacsir Máriát 2005. április 6-án Kolozsváron. 2000 nyarán távozott a Sepsiszentgyörgyön született és élt 41 éves Tóth J. Tamás színész. 2001 augusztusában Dorián Ilonát, a kolozsvári színház érdemes művészét kísérték a Házsongárdi temetőbe. December 17-én pedig az örökösen ,,lázban égő” sepsiszentgyörgyi Zsoldos Árpád színész költözött át a túlvilágra. 2002-ben Sepsiszentgyörgy színházának egykori két irodalmi titkára – dramaturgja – gyors egymásutánban távozott az élők birodalmából. Áprilisban Veress Dániel indult Gerzson fia után, júniusban Sombori Salamon Sándor tért meg a rétyi családi kriptába. Mester András színész is a 2002. év halottja Kolozsváron. Az év karácsonyán távozott Ács Alajos, a szatmári színház alapító, oszlopos tagja. Darvay Nagy Adrienne könyvet jelentetett meg utóbb róla Címszerepben Ács Alajos címmel. 2003-ban halt meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházból Ferenczy István, a legendás Székely Színháznak is közkedvelt aktora. Ebben az évben távozott a fiatal, 42 éves szentgyörgyi pályatárs, Bocsárdi Angi Gabriella. Novemberben a 93 esztendős Ambrus Sándort a temesvári földbe, felesége és színpadi partnere, Hegyessy Magda mellé temették. 2004-ben Kolozsváron Nagy Dezsőt, Marosvásárhelyen Illyés Kingát veszítettük el. 2005 júniusában László Gerő, a kolozsvári Magyar Színház nyugdíjasan is közismert tagját, számtalan főszerep alakítója koporsóját kísérték pályatársai a Házsongárdba, írta emlékezésében Kudelász Ildikó. /Kudelász Ildikó: A színház volt az életük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./2006. január 28.Cs. Szabó László születésének századik évfordulójára szűkebb hazájában is megjelent két válogatás. Az Erdélyi metszetek /Komp-Press, Kolozsvár, 2004/ Pomogáts Béla válogatásában a szerző erdélyi tárgyú verseiből, elbeszéléseiből, esszéiből tallóz, míg a Kárpát kebelében /Kriterion, 2005/ Sas Péter előszavával és válogatásában Cs. Szabó ,,szerelmes földrajz” címszó alá sorolható esszéiből válogat. Cs. Szabó a háború után külföldre ment. Rövid itáliai tartózkodás után a londoni rádió, a BBC magyar adásához került, a hetvenes évek végéig itt dolgozott, esszéi, interjúi meghatározzák az adásokat. A nyolcvanas évek elejéig Magyarországon nem jelentek meg az írásai, Erdélyben viszont igen. Először a Veress Dániel-dráma, a Véres farsang műsorfüzetében, 1970-ben közölt egy esszét a Báthoryak-kori Erdélyről, majd a Korunkban 1976-ban Bálványkép vagy portré? címen egy esszét. /Bogdán László: Cs. Szabó és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./2007. március 24.A községi napok alkalmával a faluközösség minden évben megemlékezett egy-egy dálnoki születésű, avagy Dálnokhoz kötődő jeles személyiségről, így Darkó Jenő bizantinológus-akadémikusról, Kicsi Sándor író-szerkesztőről. Utóbbiról kiadványok is megjelentek. Ebben az évben a neves dálnoki Veress családra, Veress Dániel író-irodalomkritikusra és fiára, a költő Veress Gerzsonra emlékeznek, s tervek szerint emlékkiállítást is szerveznek. /(kgy. z.): Dálnok újra emlékezik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./2007. július 14.V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2007. július 16.Az idei Dálnok Napokon frissen készült aszfalt bekötőút fogadta az érkezőket. A Dózsa-szobor melletti téren folyt a műsor. Emlékszobát avattak családja révén a faluból származó Veress Dániel írónak. Miklós Mária tanítónőnek díszpolgári címet adományoztak. A település nagyjai közül minden évben egyet-egyet kiemelten idéznek meg. /Sylvester Lajos: Ujjunk egy település ütőerén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./2007. július 21.Dálnok három évvel ezelőtt visszaszerezte községi státusát, s elhatározta, hogy falunapi összejövetelein minden módon és eszközzel a falu nagyjai közül évenként egy-egy személyiség emlékét felidézi. A tavaly a 2. Dálnoki Napokon Kicsi Sándor irodalomtörténész, lexikonszerkesztő került az érdeklődés középpontjába. Az ünnepeltre a Dálnokra vonatkozó visszaemlékezéseinek könyvbe szerkesztésével és kiadásával tisztelegtek. Idén a felmenői révén dálnoki kötődésű Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1. – Sepsiszentgyörgy, 2002. márc. 29./ emléke és munkássága került a 3. Dálnoki Napok fókuszába. Ez alkalommal a sepsiszentgyörgyi író számára ideiglenes emlékszobát rendeztek be. Az emlékszobában találhatók azokat a művek, amelyeket Veress Dániel válogatott, szerkesztetett, előszóval, utószóval látott el, külön tárlókban kaptak helyet a szerző művei, prózai és drámai alkotásai. A Veress Dániel-emlékszoba egyik különlegessége a Veress família XIII. századig visszaszálazott ágazata. /(sylvester): Az emelt fővel élő ember: Veress Dániel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./2007. július 21.Magyarország 1944 őszén, ‘45 tavaszán történelmének egyik legnehezebb szakaszát élte meg. A nyilas uralom idején a magyarság kiválóságait internálták a sopronkőhidai börtönbe. Az ország legnépszerűbb férfi színészétől, Jávor Páltól öt magyarországi miniszterelnökig a nemzet színe-javát. 1945 elején az egyik internált magyar katonatiszt, Révay Kálmán huszár százados lerajzolta fogolytársait. Az egyik arckép alá a lerajzolt személy a következőt írta: ,,Ha beledöglik is, kibírja! Veress Lajos Veress Lajos” Ez a mondás felbukkan a vezérezredes nagybácsi unokaöccse, az író, irodalomtörténész, drámaíró Veress Dániel esetében is. Veress Dániel a Bolyai Tudományegyetem hallgatója volt, azonban 1951-ben eltávolították az egyetemről. A Sepsiszentgyörgyre hazatérő egyetemista Veress Dániel felkereste dr. Izsák József magyartanárt, aki később Illyés Gyuláról, Asztalos Istvánról írt monográfiát, s a tanár úr a következőket mondta: ,,Ne búsulj, Danikám, én kidolgozok neked egy hároméves olvasási programot, s ha te ezt végigolvasod, tízszer annyit fogsz tudni, mint akik most marxista módon értelmezve az irodalomtörténetet hallgatják az egyetemen. ” Így is lett. Később elnyerte az egyetemi diplomát. Megpróbálták Veress Dánielt a társadalmi élet széléről is kiszorítani, tizenöt esztendei küzdelmet vívott, de utána már ő vette számba az alkotókat. Az 1968-ban a Mikesről írt Négy tél, ‘70-ben a Báthori Zsigmond korát megjelenítő Véres farsang, egy évre rá a Grafenbergi éjszakák, öt évre rá az Örvényben, ‘82-ben az ünneprontók s 1991-ben A megtévesztett jelzi drámaírói munkásságának gazdagságát. Eközben szöveggyűjteményekkel szolgálta az erdélyi magyar öntudat megtartását A bölcsészet parancsai, A magyar elbeszélő költészet remekei és az Emlékezetül hagyott írások című köteteiben. Legkedvesebb témája Mikes Kelemen munkásságának feltárása volt. Az első a Négy tél című Mikes-dráma volt, majd 1972-ben a Rodostói csillagnéző, 1976-ban a Mikes és a szülőföld című kötet. Budapesten 1978-ban jelent meg az Így élt Mikes Kelemen című életrajzi regény és a Törökországi levelek 1974-ben. Utána 1988-ban Mikes Kelemen: Törökországi levelek és a kevésbé ismert Mikes-mű, a Mulatságos napok. A Sepsiszentgyörgy szülötteit ábrázoló szoborgalériában ott lesz Veress Dániel mellszobra is. /Kónya Ádám: Mélyen tisztelt emlékező közösség! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./ Emlékeztető: Dr. Izsák József (Sepsiszentgyörgy, 1921. aug. 1. - Marosvásárhely, 2004. jún. 23.) irodalomkritikus, irodalomtörténész, a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének tanszékvezető tanára volt 1980-ig, a főiskola megszüntetéséig.2007. szeptember 8.Féder Zoltán Sepsiszentgyörgyön a Mikó Kollégium diákjaként olyan tanáraitól tanulta meg az emberi kapcsolatok, magatartások normáit, mint Konsza Samu, Rác Gábor, Harkó József vagy Salamon Sándor. Gondolatiságuk az együttélésnek, a zsidókkal szembeni toleranciának azt az erkölcsi, etikai szellemiségét tükrözte, mely oly jellemző volt ez erdélyi, a székelyföldi világra. Ennek a toleráns szellemnek olyan háromszéki publicisták, tollforgatók adtak hangot, mint Málik József, Benedek Elek, Veress Dániel, Forró László, Beke György és Domokos Géza. Féder Zoltán Izraelben él, Zsidók Háromszéken című munkája a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadónál látott napvilágot. Megdöbbenéssel olvasta a kezébe került Sepsiszentgyörgyön megjelenő Európai Idő című lap 2007/8. számát, amely antiszemita írásokat közölt. A lap főszerkesztője, Horváth Alpár kifejtette, hogy nem antiszemita, ,,egyetlen árva saját mondata sem szerepel az inkriminált lap oldalain”. A lap az antiszemita irodalomnak hírhedt forrásmunkájából a ,,Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei”-ből idézett. /Európai idők – európai gondolatok? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./2008. február 23.Az erdélyi költészetet és prózát bemutató könyvek, valamint a háromkötetes drámaantológia után Az emberfejű madár. Erdélyi magyar esszéírók, 1918–2001 /Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár/ címmel, Balázs Imre József előszavával s válogatásában megjelent az erdélyi magyar esszé reprezentatív gyűjteménye is. Szólhat bármiről, erre a magyar esszé örök érvényű darabjai, Kemény Zsigmondtól Szentkuthy Miklósig, Szerb Antalig, Csoóri Sándorig vagy Mészöly Miklósig ontják a példákat, a legváltozatosabb témakörökben tálalván fel tárgyukat. Az erdélyi esszéírók is változatos képet mutatnak. A válogató biztos kézzel válogatott, de vannak nagy hiányzók is, Szőcs István, Veress Dániel, Jánosházy György és Csiki László. Érdemes lett volna közölni az esszében is remekműveket alkotó Páskándi Gézától is, aki szintén hiányzik a kötetből. /Bogdán László: Az esszé kihívásai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./2009. június 6.Veress Dániel nyolcvan esztendeje született, hosszú évek óta nincsen köztünk, emlékezett az íróra Bogdán László. Veress Dánielről /Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1. – Sepsiszentgyörgy, 2002. márc. 29./ is elmondható, hogy alkotóereje teljében, ,,tele bőrönddel” ment el. Voltak nagy, visszatérő témái, mindenekelőtt Mikes Kelemen életműve, akiről drámát, kismonográfiát, egy Magyarországon kiadott, gyönyörűen illusztrált biográfiát és több kötetre menő résztanulmányt írt, bábáskodván a hazai Mikes-kiadásoknál is. Másik nagy visszatérő hőse Kemény Zsigmond volt, drámát és kismonográfiát írhatott róla, de élénken foglalkoztatta a politikus és író Wesselényi Miklós életműve, a dráma után néhány évtizeddel, halála előtt, már nyugodtabb körülmények között írhatta Wesselényi-könyvét, érdekelte az erdélyi memoárirodalom is, a Vékára tett mécses /Pallas-Akadémia Kiadó, 1998/ című könyvnyi esszéje az emlékirat-irodalomról élete utolsó éveiben jelent meg, akárcsak fontos, sok levelet, dokumentumot tartalmazó Németh László-könyve, a Benned róvom erdélyi adómat – Németh László és Veress Dániel levélváltása 1959–1975 /Pallas-Akadémia Kiadó, 2001/ S ugyancsak a kilencvenes években jelentette meg levelezését és emlékezéseit Cs. Szabó Lászlóról és Illés Endréről a kecskeméti Forrásban. Noha írt nagy sikerrel játszott drámákat, elsősorban mégis esszéírónak hitte magát, joggal. Első nagy esszégyűjteményével, a Vándorútonnal /1971/ tette le névjegyét, itt főként világirodalmi tárgyú írásait tette közzé. Veress Dániel a nyolcvanas években borúlátóan ítélte meg a romániai magyarság helyzetét, az események alakulása legborúlátóbb jóslatain is túltett. /Bogdán László: Veress Dániel emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./2009. július 6.Július 4-én Domokos Géza író faragott emlékoszlopával és II. Rákóczi Ferenc mellszobrával gazdagodott a zágoni Mikes Művelődési Központ. Az avatóünnepséget a falunapon tartották, ugyanakkor avatták fel az új sportcsarnokot. Zágon központjából a Mikes–Szentkereszty-kúria kertjébe vonult az ünneplő-megemlékező közönség. Kiss József polgármester Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével közösen leleplezte Domokos Géza emlékére a Both László faragta kopjafát, melyet Veress Dániel (1929–2002) és Hopp Lajos (1927–1996) Mikes-kutatók emlékjelei mellé állítottak. Markó Béla emlékbeszédében elmondta, habár különösnek tűnhet a társítás, az ő értelmezésében üzenete van, mert egy időben, egy helyen jelen van múlt – Rákóczi –, jelen és jövendő, amit a sportcsarnok jelképez. Mikes Kelemen mellszobra mellett leleplezték II. Rákóczi Ferenc fejedelem 85 cm magas pirogránit szobrát, magyarországi testvértelepülés, Kisköre ajándékát, a dombóvári Varga Gábor szobrászművész alkotását. A művész elmondta, megtiszteltetés számára, hogy Háromszéknek alkothatott, nemrég Kovásznán avatták Márton Áron szobrát. Semjén Zsolt, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az ünnep jelentőségéről beszélt. /Szekeres Attila: Csillagok, akik utat mutatnak (Hármas avatóünnepség Zágonban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./2009. július 21.A Dálnoki Napok öt fordulója alatt három hely- és irodalomtörténeti kiadvány jelent meg. A helyi önkormányzat és olykor jóakaró támogatók révén születnek itt a könyvek. Kicsi Sándor (1919–2004) két munkáját szerkesztette sajtó alá dr. Zsigmond Győző, a Bukaresti Egyetem hungarológiai tanszékének tanára, akit a hely históriai értékei kötnek ehhez a faluhoz. A nagy múltú Dálnoki Veres családról szóló, 190 oldalnyi antológiát dr. Molnár Szabolcs bukaresti egyetemi tanár, irodalomtörténész mutatta be. A Szülőfalum, Dálnok (Sepsiszentgyörgy, 2005) és a Dálnoki történetek (Sepsiszentgyörgy, 2006) után került az idei falunap standjára a Dálnoki Veres(s) antológia (Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2009). Először olvashat részletet a helybeli Dálnoki Veres Gerzson 1722-béli Kuruc krónikájából, hadtörténeti írást Dálnoki Veress Lajos (1889–1976) vezérezredes tollából. Emléket állít a könyv az író, irodalomtörténész, dramaturg és közíró Veress Dánielnek (1929–2002) és korán elhalt költő fiának, Veress Gerzsonnak (1956–1998). Egyfajta emlékállítás az is, hogy olvasható Kónya Ádámnak (1935–2008) az a beszéde, melyet a 2007-es falunapon, a Veress Dániel-emlékkiállítás megnyitóján mondott. Nóvum a kortárs Veress Emőd jogász-szakíró kisebbségpolitikai és a rokon Polgár Erzsébetnek a falu Veress-temetőjéről szóló írása. Az ünnepségen fellépett a sepsiszentgyörgyi Mukkk Ifjúsági és Kulturális Egyesület is. /Kisgyörgy Zoltán: Ahol ma is írják a történelmet (Dálnoki napok). = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./2010. július 10.Az erdélyi magyar irodalom hűséges krónikásaNagy Pál (Mezőkölpény, 1924. január 24.) nyolcvanhat évesen is egyike legmozgékonyabb irodalmárainknak, a szó valós és átvitt értelmében egyaránt. Konferenciákon vesz részt és szólal fel Budapesten, Debrecenben, Kecskeméten és másutt, irodalmi zarándokhelyeken jelenik meg és koszorúz, publicisztikája pedig jelentősen gazdagodott az 1989-es fordulat, a diktatúra bukása utáni esztendőkben. Önálló köteteinek száma elérte a tízet, ezek mind 1990 után jelentek meg, a tizedik éppen most kerülhet az olvasó asztalára (Betűvetés mezején. Írókról, írásokról. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2010). Jelentős a szerző szerkesztői, válogatói, elő- és utószóírói munkássága is, hiszen 1984- től kezdődően tizenegy antológiát állított össze, az utóbbi három kategóriában pedig hetvenhat kiadványon szerepel a neve. Ha csak a Wass Albert-sorozatot tekintjük, akkor is kalapot kell emelnünk Nagy Pál előtt: huszonhét Wass Albert-alkotást sorolhatunk fel, ami a kétkötetes művek okán harminchat könyvet jelent, amelyeket sajtó alá rendezett, és látott el szükség szerint elő- vagy utószóval. Új könyvében napi- és hetilapokban megjelent rövid recenzióit olvashatjuk, az alcím pontos, valóban írókról, könyveikről, olykor folyóiratokról, szerkesztőségi emlékekről van szó. A kötetbe fölvett szövegek szerzőit számba véve nagyjából kirajzolódik az irányulás is, amelynek mentén a szerző irodalmi ízlésének, az évek hosszú során át egyre gazdagodó, pallérozott műveltségének köszönhetően kritikusi hozzáállása és krédója fölfénylik, jelesen a népnemzeti irodalom nyomon követése és értékeinek fölmutatása. Ezt a hitvallását Nagy Pál sohasem adta fel, hanem dicséretes következetességgel emelte szemléletmódjának fókuszába, valahányszor pennához nyúlt. A Betűvetés mezején harmincnégy írást tartalmaz mintegy százhetven oldalon, abból hatvan 1989 előttről származik, százöt pedig immár a közlésszabadság józan kötelékében fogant. Tizenhat könyvről szólnak az 1989 előtt megjelent recenziók, szerzőik (a közlés rendjében): Molter Károly, Szenczei László, Horváth István, Szépréti Lilla, Fábián Ernő, Veress Dániel, Szemlér Ferenc, Fodor Sándor, Zágoni Attila, Mikó Imre-Kicsi Antal- Horváth Sz. István (a Balázs Ferenc-antológia szerzőhármasa, Mikó halála után Kicsi Antal írta tovább, az ő elhunyta után a fiatalabb szerző fejezte be a monográfiát), Szabó T. Attila, Tamási Áron, Sütő András, Kemény János, Gellért Sándor, Sipos Domokos, Bözödi György. Nem érzünk semmiféle törést a korábbi és későbbi szövegek között, sem szemléletben, sem stílusban. Kik az 1989 után keletkezett írások szereplői? Kacsó Sándor, Tamási Áron, (az akkor hatvanéves) Ráduly János, Bözödi György, Sütő András, Sipos Lajos (Tamási-monográfia szerzője), Nyirő József, Szász István Tas, (a nyolcvanéves) Fodor Sándor, Wass Albert, Beke György, (a hetvenéves) Páll Lajos, újfent Bözödi (a Termés kapcsán), és az utolsó két méltatás főszereplője ismét Sütő András. Néhány szöveg antológiákról, folyóiratokról, a hajdani Művészetről, illetve a kolozsvári Hitelről szól, egy pedig vitairat: Stefano Bottoni történész tévedéseit igazítja ki, és a marosvásárhelyi írók ötvenhatos szerepével kapcsolatosan tárja fel a tényeket, dokumentummal alátámasztva: Hajdu Győző 25 oldalas feljelentésének közlésével, melynek következtében eltávolították az Utunk hetilap éléről Földes Lászlót. Ezt az írást, benne a rágalmazó "csúcsmunkával" jó volna, ha a tisztességes irodalmi és közéleti portálok fölvennék és fölmutatnák, valahányszor Sütő Andrást és három (az aláírásukat visszavonó) társát mocskolnák azok, akik az Ő "létvégi hajrájában" s halálában sem röstelltek gyűlölettől csepegő szennyhadjáratot indítani ellene egy (azóta "elvérzett") bukaresti magyar hetilapban... Nagy Pál egész élete során hűséges közvetítője volt az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom maradandó értékeinek. Könyvismertetőiben mindig ott a távlat, a mű behelyezése ebbe a kettős mezőbe, és ha ízléspreferenciái, kedvencei vannak is, a személyesség sosem ütközik ki ezekből a párperces olvasásra, olvasói párbeszédre serkentő "monológokból" – inkább a megbecsülés, a tisztelet kristályosodik ki, a legnagyobbak és a kevésbé nagyok iránt is. Tamási a kedvence, Wass Albert a kedvence, Sütő András a kedvence. De hát kinek nem "jön be" az erdélyi magyar irodalomnak ez a pompás triója?! Róluk gyakrabban s bővebben ír – de hát ki tenne másként?! A könyv első írása – Molter Buborékharc című kötetéről – 1981-ből való, az utolsó 2009-ből: a szerkesztő, az ember Sütő Andrásról szól, ez idáig kevéssé ismert életrajzi elemekkel gazdagítva a róla kialakult képet. A két írás némileg marosvásárhelyi "keretet" is nyújt a köztük szövegtelérként meghúzódó gazdag tartalomnak. A könyv utolsó mondatát idézem: "Visszavonulása után nem sokkal – 1989 decemberében – megszűnt az Új Élet. (Rövid ideig Erdélyi Figyelő volt a folytatása.) Az író-főszerkesztő Sütő András öröksége, emléke azonban tovább él olvasóinak, tisztelőinek tudatában. Mert ő egész pályája során tisztességes magyar szavak, tisztességes magyar mondatok teremtését, terjesztését, megőrzését tekintette hivatásának. Így ismerik őt szerte a nagyvilágban mindenütt – mindenfajta határokon innen és túl." Kissé szomorkás hangulata támad az embernek, ha elgondolja, hogy a kötet csaknem valamennyi szerzője kortársa (volt) Nagy Pálnak, közülük azonban már csak néhányan élnek, írnak. Azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy az erdélyi irodalom tiszta vizű forrásai, bármennyire "bolygatták" is letűnt korok szájzáras politikai kurzusai, nem száradtak ki, apadtak el; olyan természetűek, hogy minél inkább bántják, annál erőteljesebben buzognak – mint azt az elmúlt két évtized fiatal írónemzedékeinek látványos előretörése is mutatja. És voltak, vannak, lesznek Nagy Pálok is, akik segítenek (a világhálós szemrontást előbb-utóbb elunó) olvasóknak a tájékozódásban, a jó művek keresésében, befogadásában és értékelésében. Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely) 2011. február 5.Romániai Magyar Irodalmi LexikonNagy művelődési esemény, igazi kulturális cselekedet volt éppen harminc évvel ezelőtt a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (ROMIL) első kötetének megjelenése. Az akkori, szigorúan ellenőrzött romániai magyar nyilvánosság minden területén lehetett találkozni a könyv fogadtatásával, s természetesen a szabadabb magánszférában is zajlott az eszmecsere és véleménynyilvánítás az elkészült munkáról. Számos könyvbemutatóra került sor az országban, így Sepsiszentgyörgyön is nagyszámú helybeli és "vidékről" érkezett közönség előtt mutatták be 1982. március 23-án a kötetet a főszerkesztő, Balogh Edgár jelenlétében. A lexikon terve már az 1960-as évek végén felmerült, a szerkesztőbizottság 1968-ban alakult meg, de tizenkét évbe tellett, amíg az első kötet elhagyhatta a nyomdát negyvenezer (!) példányban. Addig az időpontig sem volt akadálytalan a lexikon útja a kiadóig és az olvasóig, hiszen a kommunista hatóságok mindent elkövettek, hogy a Romániában kisebbségben élő magyarság írásbeliségének, kultúrájának teljes körű és hiteles ismereteinek tárházát ne készíthesse el a nagyszámú lexikoni munkaközösség, de az első kötet megjelenését követően magának a munkának a folytatása is már-már lehetetlenné vált. Elkészült ugyan a második kötet 1983-ra, de megjelenése már csak a rendszerváltás után, 1991-ben vált lehetségessé, húszezer példányban szintén a Kriterion Könyvkiadó adta ki. A munka megváltozott körülmények között folytatódott, a harmadik kötet (1994) már Dávid Gyula főszerkesztősége alatt készült el, de a negyedik és ötödik — kettős — kötet megjelenésére (ezeket már az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adta ki a Kriterion, és példányszámuk három-háromezerre zsugorodott!) kétszer nyolc évet kellett várni (2002, illetve 2010), ami oly nagy időbeli lemaradás lexikonnál, hogy feltételezi egy kiegészítő kötet gyors megjelentetését ahhoz, hogy hasznos kézikönyv lehessen. Különben maga az alapító főszerkesztő számolt ezzel a megoldással már az első kötet megjelenése idején, de az ötödik kötetet azzal a gondolattal bocsátotta útjára Dávid Gyula, hogy sokféle meggondolásból el kell tekintenie a pótkötet elkészítésétől, kijelentette, hogy "ennek én semmilyen esélyét nem látom". Azt gondolom, hogy szükség van a kiegészítő kötetre ahhoz, hogy ezt a négy évtizede elkezdett munkát befejezettnek lehessen tekinteni. Huszonkilenc év választja el a ROMIL első kötetének kiadását az utolsóétól. Ha az utolsó kötet munkálatainak lezárása négy-öt évvel ezelőtt be is fejeződött, akkor is több mint huszonöt év romániai magyar irodalmának, illetve írásbeliségének számbavétele, dokumentálása maradt ki az első kötetből. A második kötet megjelenését tizenkilenc év választja el az utolsótól, de minthogy 1983-mal zárult le ennek az anyaggyűjtése és szerkesztése, ez esetben is a második több mint húsz év lemaradást "gyűjtött össze" az utolsó kötethez képest. Tartalmi szempontból tehát az egész szellemi vállalkozás és az elkészült munka egyaránt bevégzetlen. Nyilvánvaló, hogy nem lehet úgynevezett naprakész lexikont szerkeszteni, mert már megjelenésekor az élet túlhaladja mindahányat. A ROMIL esetében viszont az egyes kötetek között — tartalmukat, lefedettségüket illetően — az elfogadhatónál is nagyobb az időbeli lemaradás. A budapesti Akadémiai Kiadó például egy hasonló esetben az időbeli lemaradás áthidalására ugyancsak kiegészítő kötet kiadását vállalta, amikor a Világirodalmi Lexikon tizennyolc kötetes sorozatát kiegészítette. Ez a kiegészítő kötet aztán "behozta" azt a huszonöt éves időbeli lemaradást, ami az első kötet 1970-ben történt megjelenésétől eltelt az utolsó kötet kiadásáig. Ezért gondolom azt, hogy a hazai magyar tudományosság három-négy nemzedékének mérvadó képviselői által vállalt és végzett munkát befejezni kötelesség, még akkor is, ha szemléletében vitatható alapokon készült, illetve ha mentséget lehet is találni az abbahagyására. Kiemelném, hogy ebben a munkában bölcsőhelyünk, Háromszék is megfelelő súllyal van jelen, nemcsak mint szellemföldrajzi hely (bemutatják Erdővidék, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy magyar irodalmi és művelődési életét, valamint személyi szócikkekben számtalan alkotómunkásságát), hanem mint olyan, amely munkatársakat is adott a lexikonnak például Árvay József, Berde Zoltán, Borbáth Károly, Gazda József, Holló Ernő, Incze László, Kisgyörgy Zoltán, Salamon András, Veress Dániel személyében. Egy lexikonnal, egy kézikönyvvel szemben támasztott legfőbb igény a megbízható tájékoztatás. Minden más, elméleti vagy értékrendre vonatkozó elv igen fontos lehet egy irodalomtörténeti szintézis megírásakor például, de másodlagosnak minősül egy lexikonnál. Ezért sürgetem a ROMIL esetében a pótkötet mielőbbi elkészítését és kiadását. Ezáltal lehet csak betetőzöttnek tekinteni egy tartalmában és koncepciójában vitatható, de igen nagy, korszakokon átívelő erélyi magyar szellemi vállalkozást. Borcsa János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. augusztus 8.Szellemarcok történelmi idősíkban„Akinek nincs semmije, annak semmi nem hiányzik” – hangzik el újból és újból a Mikes Kelemenről szóló Veress Dániel-darabban. Mikes mondogatja folyton, miközben magányosan, hazavágyva leírja gondolatait. Nem véletlenül jutott eszembe ez a már-már aforizmaszerű megállapítás Cseke Péter Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben című kötetének (Kriterion, 2011) olvasása közben, hiszen egyrészt talán éppen Mikes az az első erdélyi származású tollforgató, akit egyértelműen el- és befogadott az összmagyar irodalom, másrészt viszont keserű életigazság, hogy az nem becsüli meg értékeit, akinek amúgy sincs belőle sok. A mi kilencvenéves – saját – erdélyi irodalmunk sajnos sokszor és sokban hasonlít a nem igazán megbecsült értékekhez. Egyre nagyobb döbbenettel tapasztalom például, ahogy a középiskolai irodalomoktatás folyamatából elszivárog az erdélyi literatúra. Nem is olyan régen még egy teljes tanéven át ismerkedhettek a diákok a nálunk született versekkel és prózai írásokkal ahhoz, hogy mostanra a hírhedett kommunikatív kompetenciákra épülő reformdinamika (?!) mellőzze a transzszilvanizmust csakúgy, mint az ellentranszszilvanizmust. Ennek éppen az ellenkezőjét üdvözlöm Cseke Péter kötete kapcsán. Kós Károlytól Zágoni Attiláig – vagyis majdnem a teljes kilenc évtizedet felölelő erdélyi szellemiségről szól ez a kötet. Az egyes szerzőkről írottak majdnem mindenike eredetileg szóbeli előadás céljából keletkezett, márpedig tanár és nem tanár egyaránt tudja, mit jelent az időkeret: mindenekelőtt tömör, világos fogalmazást, s ha ez megvan, akkor a további árnyalás sem fogja bonyolítani, hanem sokkal inkább gazdagítani a szöveget. Mindezt a szerző is megerősíti az előszóban, mondván: „Hosszas nekifutások után születtek meg a kötetbe foglalt írások. Első változatukban többnyire évfordulós rendezvényekre készültek, és további kutatási folyamatokat indítottak be. Máskor meg éppenséggel több évtizedes kutatások összegzésére adtak alkalmat. A konferenciákon megszabott időkeret inkább a figyelemfelkeltésre ad lehetőséget, semmint az árnyalt bemutatásra, okadatolt érvelésre. Ez késztetett arra, hogy a bennem élő szellemarcokat rendre történelmi idősíkban rögzítsem. Jelezve az írói pályaképek koordinátáit s egyszersmind az értelmezések »életidejének« dimenzióit, koronként változó/gyarapodó »évgyűrűit«.” A kötetben a szerző Kós Károly, Makkai Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, László Dezső, Jancsó Elemér, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Buday György, Szabédi László, Horváth István, László Gyula, Mikó Imre, Bözödi György, Gáll Ernő, Jancsó Adrienne, Gelu Păteanu, Beke György, Sütő András, Szabó Gyula, Páskándi Géza és Zágoni Attila alakját „rögzíti történelmi idősíkban.” Ajánlom tehát minden érdeklődőnek, teljes mértékben egyetértve a szerző gondolatával, miszerint: „Legfőbb ideje, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük »parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté« változni a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson.” Cseke Péter: Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011 Molnár Judit Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-37
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
